Az előző cikk folytatása, bár nem így terveztem...
Nem terveztem, hogy még írok az iskolakezdésről, csak közben öszefuttotam egy gyermekpszichológus  ismerősömmel és egy cikkel amit ő jegyez, így lett folytatása az előző posztomnak.

Az egyik patika újságban olvastam egy cikket, hogy gyermeket  nem kell mindenféle különórákra járatni, hadd játszon szabadon.  És tényleg: ilyen óra, olyan különóra, ilyen foglalkozás, meg amolyan és pont a gyermekidőt veszik el ezek a különórák.
Aztán van aki úgy értelmezi, hogy nem kell fejlesztés, majd fejlődik a maga  ütemében. Ő ilyen. Jól van az úgy. Aztán jön az SNI papír, meg a külön osztály. Ráadásul  az oviban a logopédia egy jó dolog minden gyereknek, a suliban a 'logopédiai osztály' már megbélyegzés...ezt gyerek tudat alatt tudja, érzi, hogy más milyen, más osztályba jár. Később aztán a mindenféle lelki probléma, magatartászavar és tanulási zavar jön elő, szülő rohan vele a gyerekpszichológushoz, hogy 'baj van', de az igazán baj a szülővel volt: akko ramikor nem vitte nyelvi késés terápiára a gyerekét, amikor minden más fontosabb volt a gyermekénél. Nagyon sajnálom ezeket a gyerekeket, mert  a felnőttkoruk sokkal jobban is alakulhatni, mint ahogy fog majd.
Na de, ki írt a fent említett cikket? Olvasom, olvasom... majd kiderült, hogy  a gyerpszichológus barátnőm a szerző, akinek a gyermeke bizony jár különórákra, logopédiára, iskola-előkészítőre, merthogy kéttannylevű suliba készül.
Hát ez az ,amikor van eg y népszerű irányvonal, a szakemberek abba beleállnak, - (talán nehogy kiközösítsék őket ?) - hirdetik az igét, miközben a saját gyerekét precízen készíti fel az iskolára.

Most így járványhelyezt (után? előtt közben?) létfontosságú, hogy a nyáron készülejetek az iskolakezdésre!